TANÁRKÉPZÕ VAGY EGYETEM?

A KOLOZSVÁRI EGYETEM SZEGEDRE KÖLTÖZÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI

1919-1921

 

Pukánszky Béla


Elõzmények


A magyar középiskolai tanárképzés történetében fordulópontot jelentett az 1872-es esztendõ. Ekkor nyitotta meg kapuit a pesti tudományegyetem mellett mûködõ tanárképzõ intézet, melynek feladata a középiskolai tanári pályára történõ gyakorlati felkészítés volt. Szükség is volt erre, hiszen az egyetem ebben az idõben - lévén az elméleti tudományok fellegvára - nem vállalta fel teljes egészében a pedagógusképzés ügyét. A tanárképzõ intézetben ezért, az egyetemi elõadásokkal párhuzamosan, elsõsorban szaktárgyi-metodikai tárgyú elõadásokat hirdettek meg. Érdekes viszont, hogy a jövendõ tanároknak egészen 1924-ig nem volt kötelezõ az intézet látogatása.

Ugyanez év más szempontból is jelentõs. Ebben az esztendõben iratkozhattak be elsõ ízben hallgatók az ország második universitására, a Kolozsvári Tudományegyetemre. Az oktatás négy karon vette kezdetét (1. jog- és államtudomány, 2. orvostudomány, 3. bölcsészettudomány és történelemtudomány, 4. matematika és természettudomány). Az egyetemet alapító törvénycikk a tanárképzõ létrehozását is elrendelte. A minta a pesti intézet volt, ennek szabályzatát tekintették példának Kolozsvárt is. Egy esztendeig elõkészítõ tanfolyamot indítottak, majd az 1873/74-es tanévben megkezdõdött a rendszeres oktatás. Az elsõ esztendõk nem voltak zökkenõmentesek. Küzdeni kellett a fennmaradásért, az elismerésért. Kialakult ugyanis az a nézet, hogy az ország területén elegendõ egy (a pesti) tanárképzõ intézet, következésképp a kolozsvári felesleges, tehát meg kell szüntetni. Végül - egy miniszteri vizsgálóbizottság tényfeltáró jelentése nyomán - konszolidálódott a helyzet. Az intézet munkájának elismerése sem váratott sokáig magára. Nem is alaptalanul: egymás után bocsátotta ki a szakmájukat magas színvonalon mûvelni képes tanárokat.1

A Kolozsvári Tudományegyetem és a vele párhuzamosan mûködõ középiskolai tanárképzõ intézet fejlõdése töretlen volt egészen az elsõ világháború kitöréséig. A háborús évek visszaesése után (a források 3661 hadba vonult diákot tartanak számon), az 1918/19-es tanévre 2570 hallgató iratkozott az egyetemre, de ebbõl csak 56 tanárképzõs akadt. A munkát a megváltozott politikai körülmények jelentõs mértékben hátráltatták. A román csapatok 1918. december 24-én bevonultak Kolozsvárra. Az egyetemi tanárok a megszállást ideiglenesnek tekintették, és megtagadták a román állampolgársághoz szükséges eskü letételét.2

Az oktatás 1919. május 12-én végleg megszûnt a magyar egyetemen és a Tanárképzõ Intézetben.

A tanárok jelentõs részének el kellett hagynia a várost, és 1920 áprilisától Budán folytatták a munkát. Ideiglenes otthont a Gyertyánffy-féle Pedagógium biztosított számukra. Elhelyezkedésükrõl így számol be levelében dr. Schneller István, a pedagógia professzora, a prorektor, melyet az otthon maradt dr. Kolosváry Bálint rektornak, a jogbölcselet professzorának írt 1920, május 18-án: "A legegyszerûbbnek tûnt fel kezdettõl fogva az, hogy Budán folytatjuk professzori mûködésünket. Itt vannak intézetek, taneszközök, amelyek némi jóakarattal felhasználhatók... A Pedagógium a legnagyobb készséggel felajánlotta összes termeit heti 160 órában, nem különben használatra igen szép és gazdag gyûjteményeit."3

A hátramaradottak - Kolosváry Bálint rektorral az élen - vitatták a budai ideiglenes elhelyezés létjogosultságát. A trianoni békeszerzõdés elõtt még bíztak abban, hogy az egyetem eredeti székhelyén folytathatják az oktatást. A fõvárosba költözöttek viszont - akiknek névsorában ott találjuk többek között dr. Gombocz Zoltán, a magyar nyelvészet, dr. Issekutz Béla, a gyógyszertan, dr. Cholnoky Jenõ, a földrajz, dr. Riesz Frigyes, a felsõ mennyiségtan, dr. Szádeczky Lajos, a magyar történelem professzorának nevét - reálisabban ítélték meg a politikai helyzetet. Céljuk - a felettes szervekkel egyetértésben - a jogfolytonosság fenntartása mellett az volt, hogy együtt tartsák a Kolozsvárt elhagyni kényszerült tanárokat. Schneller István így próbálta meggyõzni barátját ugyanebben a levelében érvei igazságáról: "További okunk a tanító mûködés felvételére és így a szervezkedésre az volt: meg akartuk akadályozni a Kolozsvárról számûzött testület szétzüllését. A pozsonyi orvostanárok - amint mint számûzöttek Budapestre érkeztek, azonnal a városnál kerestek alkalmazást; s találtak a különbözõ városi kórházakban és a megfelelõ hivatalokban is állást. Tóth Lajos (vallás- és közoktatásügyi miniszter) erélye akadályozta meg õket helyük elfoglalásában. Ha ez nem történik meg, úgy a Kolozsvári egyetem nem csak épületeit, hanem tanárait könnyen elveszthette volna."4

A Budapestre átköltözött kolozsvári tanárok helyzete azonban nem volt könnyû. Az "ingyen repatriálás" - az elnevezéssel ellentétben - sokba került, mintegy 40-45 ezer koronát emésztett föl. Hozzájárult ehhez a lakáshelyzet megoldatlansága. Egy késõbbi Schneller-levél részlete jól tükrözi ezt a fonák helyzetet: "A lakások dolgában sincs privilégiumunk. Én nékem van a Paedagogiumban egy diákszobám egy vasággyal - minden kényelem, könyvtár nélkül. Nõm, leányom és Károly fiam a meg nem telt internátusban kapott két kis szobát. Számkivetésben élünk... Másnemû a kolozsvári -, másnemû a mi szenvedésünk."5

Az egyetemi oktatás Budapesten folytatódott egészen 1921 nyaráig. Ez év õszén pedig - a vallás- és közoktatásügyi miniszter által beterjesztett és törvényerõre emelt XXV/1921. sz. törvénycikk alapján - Szegedre költözött az egyetem.6

Az átköltözés elõkészítése során más lehetõség is fölmerült: Debrecen városának polgárai is kinyilvánították készségüket az egyetem fogadására. A végleges döntés mégis Szegedet részesítette elõnyben - ebben nem csekély szerepet játszott a Tisza parti város vezetõinek gesztusa: egész sor épületet ajánlottak föl az egyetemi intézmények, a tanárok és a diákok elhelyezésére.


Egy meghiúsult kísérlet


Kolozsvárt tehát még mindig jelentõs számban maradtak egyetemi tanárok. Közöttük dr. Márki Sándor, a történelem, dr. Gerevich Gusztáv, a gyermekgyógyászat, dr. Bartók György, a filozófia és dr. Jancsó Miklós, a belgyógyászat professzora - hogy csak az ismertebbeket említsük.

Õk még bíztak egy - a magyar egyetem szempontjából kedvezõ - fordulatban. Az 1919/20-as tanévben oktatás nem volt ugyan, de az egyetemi tanács - általában a professzorok magánlakásán - megtartotta üléseit. (Erre a román parancsnokság által bevezetett gyülekezési tilalom miatt volt szükség.)7

Közben, 1920. február elsején ünnepélyes keretek között felavatták az új román oktatási nyelvû egyetemet.

Miért volt hát szükség a magyar "fantom egyetem" igazgatási szervének rendszeres üléseire? Ennek okát az ülésekkel együtt járó külsõségek közösség-összetartó erejében kereshetjük.

Kolosváryék kapcsolata a magyar közoktatásügyi kormányzattal idõközben egy idõre szinte teljesen megszakadt. Felterjesztéseire a miniszter válaszai nem érkeztek meg. Az 1919/20-as tanévrõl szóló rektori jelentésében így szólt errõl: "Ami a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériummal való érintkezés kérdését illeti: legjobb igyekezetem mellett sem számolhatok be sok eredményrõl. Amennyiben érintkezés volt, azt is inkább egyes Budapestre távozott kartársaink közvetítették, s többek közt a ránk nézve legfontosabb kérdés, egyetemünk ideiglenes budapesti mûködtetése is magánlevelek útján tisztázódott."8

Haller István miniszter csak egy 1920. május elsején kelt leiratában értesítette a rektort arról, hogy a Kolozsvári Egyetem - ideiglenesen - Budapesten folytatja mûködését. Egyben a fõvárosba hívta a Kolozsvárt maradt professzorokat. Õk azonban helyükön maradtak, s ezzel egy idõre jogi státusuk is bizonytalanná vált - a magyar közoktatásügyi kormányzat nyugdíjazásukat fontolgatta.

A Szamos parti városban eközben új terv született. Réz Mihály, a jogi kar dékánhelyettese már az 1920. április 17-i tanácsülésen felvetette egy magyar oktatási nyelvû felekezetközi egyetem megteremtésének gondolatát. Ehhez a Kolozsváron tartózkodó amerikai és angol egyházi missziók támogatását kívánták megnyerni.9

A jogi alap az erdélyi magyar autonóm egyházak iskolafenntartási joga volt, melyet az 1645. évi linzi és az 1648. évi münsteri béke nemzetközi szerzõdésekkel biztosított. A felekezeti fõiskolai fakultások 1872-ben - az állami egyetem megnyitásával párhuzamosan - megszûntek. Az "elejtett fonal felvétele" - az elképzelések szerint - lehetõséget biztosított volna egy felekezetközivé terebélyesedett autonóm magyar egyetem létrehozásához. A felállítandó egyetemre a következõ karokat tervezték: a) katolikus teológia, b) református teológia, c) jog- és államtudomány, d) orvostudomány, e) bölcsészet-, nyelv- és történettudomány, f) matematika és természettudomány, g) közgazdasági kar.

A három erdélyi magyar egyház püspöke június 21-én, a felekezetek közös tanácsának ülésén elfogadott határozat értelmében bejelentette a román közoktatási miniszternek az egyetem megnyitására vonatkozó szándékát. A tervezet készítõi biztosították a hatóságokat arról, hogy lépésüket nem szánják politikai demonstrációnak: "Mély sajnálattal töltene el és intentiónk teljes félreismerésére mutatna, ha bejelentésünk a román államhatalom elleni tüntetésnek, a királyi kormány negligálásának minõsíttetnék."10

A válasz egy darabig késlekedett, majd - hosszas viták után - a román kormányzat elutasította a tervezetet.


A Tanárképzõ szerepe


Az autonóm felekezetközi egyetem tervét a Budapestre került kolozsvári professzorok - Schneller István prorektorral az élen - messzemenõen támogatták. Ez derül ki az egyetemi tanács június végén hozott határozatából is: "...mi, a kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudomány Egyetemnek ... Budapesten ideiglenesen szervezett Kolozsvári Egyetemen mûködõ tanárai a magunk részérõl is osztjuk Kolozsvárt maradt Collegáink óhajait s a Nagyméltóságú közoktatásügyi Minisztériumot arra kérjük, hogy Collegáink szerzett összes jogait épségben hagyja, hogy õk maguk a kolozsvári m. kir. Ferencz József Tudomány Egyetem tanári statusában megmaradjanak s e célból további rendelkezésig szabadságoltassanak."11

Az egyetemalapítási kísérlet sikeres kifejlete egyben azt eredményezhette volna, hogy a pesti kollégák lemondanak a Szegedre költözésrõl. Schneller István ezt írta Kolosváry Bálintnak: "Midõn mi a törekvéseket méltányolva üdvözöltük, igen természetesen nem mondhattuk azt, sõt arra nem is gondolhattunk, hogy Titeket felhívjunk. Ezért is kénytelenek voltunk Szegedre való lemenetelünkrõl lemondani. Itt Budapesten a pozsonyiakkal cooperálva úgy a hogy színvonalasan mûködhetünk mint kolozsvári tudomány egyetem: de Szegeden nélkületek nem mûködhetünk..."12

Miután a felállítandó egyetem ügye holtpontra jutott, az erdélyi magyar egyházak tanácsa elhatározta a Kolozsvári Református Teológiai Fakultás Tanárképzõ Intézetének újjászervezését. Ez az intézet eredetileg még 1894-ben nyitotta meg kapuit, és egy év múlva hallgatói jogot szereztek arra, hogy heti tíz órát hallgathassanak az egyetemen.13

Az 1919/20-as tanévben már ez a tanárképzõ sem mûködött. Újjászervezve 1920. október 3-án nyílt meg. A Tanárképzõ Intézet és a Tanárvizsgáló Bizottság elnöke dr. Márki Sándor történészprofesszor, helyettese pedig dr. Bartók György, a filozófia tanára lett. Az elõadások október 18-án vették kezdetüket. "Egyetemünk 1919/20. tanévi történetéhez a ref. theológiai tanárképzõ azért fûzõdik szorosan hozzá - olvashatjuk Kolosváry Bálint rektori beszámolójában -, mert végeredményben szintén egyetemi tanácsunk ama törekvésének képezi eredményét, hogy a magyar és egyetemi niveaun álló felsõoktatás egy évi kényszer szünet után feladatai teljesítésének lehetõségéhez - legalább részben - ismét hozzájusson."14

Az oktatás két karon, a bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, valamint a matematikai és természettudományi fakultáson kezdõdött meg. Sikerült jórészt megnyerni azokat a tanárokat, akik a felekezetközi egyetem munkájában is részt vállaltak volna. A mûködéshez szükséges anyagiakat közadakozás révén gyûjtötték össze. Az elsõ félév kinyomtatott tanrendjét (!) Kolosváry Bálint felküldte Schnellernek Pestre, közbenjárását kérve a kultuszminiszternél: "Mindenesetre kérlek Kedves Barátom, eszközölj ki részünkre valamelyes választ, vagy értesítést, hogy a vállalkozás erkölcsi támasza a magyar állam részérõl ne hiányozzék. Existentiánk elismerésének kiküzdése így is elég nehéz feladat számunkra itt... A tanárképzõnél és theológiánál munkát vállalt professzorok megtették ezt az ideiglenes jellegû lépésüket bízva abban, hogy a Ferencz József egyetem végleges elhelyezkedéséig csakugyan szabadságolt állapotúaknak tekintetnek."15

Válasz: a magyar kultuszminisztérium a Tanárképzõ Intézet okleveleit abban az esetben ismeri el, ha a) a vizsgák megfelelnek a korábban lefektetett elõírásoknak, b) a tanulmányi idõ az anyaországéval azonos, és c) ha a Magyarországon elhelyezkedni szándékozók oklevelüket magyar hatóságokkal érvényesíttetik.16

Tanárképzõ vagy egyetem?

 

Lapozzuk most fel a Schneller Istvánhoz eljuttatott tanrendet! Már elsõ pillantásra szembeötlõ, hogy az elõadások száma és tematikája túlmutat a hagyományos tanárképzõ intézet keretein. Nemcsak didaktikai-szakmetodikai kérdésekkel foglalkoztak itt, hanem az egyetemi szintû tudományos képzést is megkezdték. Az elõadások mellett szemináriumokat is találunk a tanrendben. A "philosophia és pedagogia" cím alatt például a következõk állnak:

1. A görög filozófia története - dr. Bartók György,

2. Fejezetek az erdélyi magyar filozófia történetébõl - ugyanaz a tanár,

3. Filozófiai szeminárium - ugyanaz a tanár,

4. Bevezetés a metafizikába - ugyanaz a tanár,

5. A nevelés története a XVII. századig - dr. Varga Béla,

6. Pedagógiai szeminárium - ugyanaz a tanár.17

A nyomtatott szöveget kézírásos javítások és bejegyzések egészítik ki. Ezekbõl megtudjuk, hogy Bartók György helyett Varga Béla tartott elõadásokat, az õ helyét pedig feltehetõen dr. Buza László, a politika egyetemi magántanára vette át.

Rendkívül gazdag anyagot kínálnak a "classica és modern philologia" témakörben hirdetett elõadások és szemináriumok is:

1. Görög és római vallástörténet - dr. Marót Károly,

2. Vergilius Aeneise - ugyanaz a tanár,

3. Latin interpretáló gyakorlatok (Szeminárium) - ugyanaz a tanár,

4. Homeros - ugyanaz a tanár,

5. Magyar hangtan - dr. Csüri Bálint,

6. Finn nyelvtan - ugyanaz a tanár,

7. Nyelvészeti gyakorlatok - ugyanaz a tanár,

8. A magyar irodalom története a legrégibb idõktõl 1526-ig - dr. Borbély István,

9. Petõfi költészete - ugyanaz a tanár,

10. A régi német irodalom története - dr. Perényi József,

11. Rendszeres német nyelvtan történeti alapon - ugyanaz a tanár,

12. A francia nyelv története - dr. Széplaki János,

13. A középkori francia irodalom - ugyanaz a tanár,

14. A legrégibb francia nyelvemlékek - ugyanaz a tanár,

15. Román nyelvészet és irodalom - dr. Bitay Árpád,

16. Zsidó nyelvtan - dr. Kecskeméthy István,

17. Jób könyvének irodalomtörténeti tárgyalása - ugyanaz a tanár,

18. Arabs nyelvtan - ugyanaz a tanár,

19. Rendszeres oszmán-török nyelvtan - dr. Vincze Frigyes,

20. A török irodalom fõbb korszakai - ugyanaz a tanár,

21. Török szöveg olvasása kezdõk számára - ugyanaz a tanár.

Az utolsó három pont alatti elõadást késõbb törölték, viszont beiktatták helyükre "A román nyelv hang- és alaktana" és "A román nemzeti iskola Erdélyben" címû témákat Bitay Árpád elõadásában.

Hasonlóképpen sokrétû tematikát találunk a "Történelem és földrajz" cím alatt, és a matematikai, illetve természettudományi kar égisze alatt meghirdetett elõadások között is. Érdekes, hogy mindezeken túl társadalomtudományi tárgyú elõadásokat is találunk a tanrendben. A jogi témákat azonban törölték, csak a szociológia és a közgazdaságtan maradt a jegyzékben.

Mûködtek még a tanárképzõ intézetben a tanárokon kívül magántanítók is: angol, francia, román és olasz nyelvet oktattak.

A statisztikai adatokat Márki Sándor elnöknek az erdélyi református püspökhöz intézett beszámoló jelentésébõl ismerhetjük meg: Az 1920/21-es tanév elsõ felére 198 hallgató iratkozott be. A félév folyamán 37 tanár tartott elõadást 83 fõ- és mellékkollégiummal, összesen heti 205 órában. A hallgatók 21-féle szakpárra (illetve "szakhármasra") iratkozhattak be a bölcsészet- és a természettudományi karon. Összesen 19-en tettek le tanári vizsgát. (Ebbe az alapvizsgák, szakvizsgák és a pedagógiai vizsgák tartoztak.) A második félévben a tanárok 226 órában tartottak elõadást, vezettek kollégiumot, illetve szemináriumot. A félévre 190 hallgató iratkozott be, 22-féle szakra. Közülük 41-en tettek le alap-, szak- vagy pedagógiai vizsgát. Végbizonyítványt 22 jelölt kapott.

Oklevelet az intézet sem az elsõ, sem a második félévben nem adott ki, mivel a román állam ehhez nem járult hozzá. A tanári minõsítés ugyanis az 1883. XXX. tc.értelmében az állam joga.

A kolozsvári tanárok túlnyomó többségének Szegedre költözése idõközben lehetõségbõl reális szükségszerûséggé vált. Márki Sándor is közéjük tartozott, így elnöki tisztét helyettesének, Bartók Györgynek adta át. Jelentésében még felhívta a figyelmet azokra a körülményekre, amelyek a Tanárképzõ Intézet munkáját jelentõs mértékben nehezítették. Ezek közt megemlítette az ostromállapotból következõ kijárási tilalmat, amely a rendszeres tanári gyûléseket lehetetlenné tette. Egzisztenciális problémák is felmerültek: mivel a kormány jóváhagyása késlekedett, támogatást sem kaptak. A fenntartáshoz szükséges anyagi alapokat társadalmi felajánlások, közadakozás útján kívánták elõteremteni. Az így befolyt összeg azonban nem bizonyult elegendõnek.

Hasonlóképpen gondot okozott az is, hogy azok a helyiségek, ahol a tanítás folyt, egymástól messze, a városban szétszórva helyezkedtek el. A használható segédeszközök, szemléltetõ anyagok minõsége gyakran nem tette lehetõvé az egyetemi szintû oktatást. (Fõként a természettudományi tárgyak esetében.)

Az elnök rámutatott arra a körülményre is, hogy a tanárképzést a román hatóságok francia mintára kívánjuk átszervezni, tehát teljes egészében az egyetem feladata lesz a középiskolai tanárok képesítése. A magyar független intézet léte tehát mindenképpen bizonytalan. A megoldást õ is az erdélyi magyar egyetem fölállításában látta.18

Ez az elképzelés azonban abban a történelmi pillanatban már semmiképp sem válhatott valóra. A hatóságok toleranciája a második félév végéig (május 31.) tartott. Annak ellenére, hogy a következõ tanévre mintegy 300 hallgató jelentkezett, a Református Teológia Tanárképzõ Intézetének mûködését szeptember 11-én betiltották.19

Megválaszolatlan maradt az a - végül is "költõivé vált" - kérdés is, hogy vajon az egyetemi tanárok elköltözése után maradt volna-e megfelelõ számban magasan kvalifikált szakember az oktatómunka folyamatosságának biztosításához.

A "Patria" címû román nyelvû újság 1921. május 21-i számában "Hogy mûködik a kolozsvári magyar egyetem? címmel cikk jelent meg, melyben a következõket olvashatták a város polgárai: "Hihetetlen vakmerõséggel, a tilalom ellenére nekiláttak, s egy 'református pedagógiai szeminárium' leple alatt valóságos bölcsészeti, nyelv- és természettudományi kart alapítottak, amely mai napig is zavartalanul mûködik... Hamar kaptak tanárokat. A román hatóságok türelme, jóindulata, sõt egyenes közbelépésére a volt magyar egyetem számos tanára, docense, s más tudományos személyzete maradt itt helyben... Egyeseket meg éppen felvett a Román Állam jól fizetett állásokba. Mindezek örömest álltak a titkos "szeminárium" szolgálatába, amely az állami törvények ellenére létesült, az állam ellenére, amely pedig engedélyt ír elõ még egy falusi népiskola megnyitásához is."20

Márki Sándor elutasította az újságcikk vádját, mely szerint a tanárképzõ leple alatt "titkos egyetem" mûködött. Azzal érvelt, hogy egyrészt nem lehet titkos, mivel szándékukat ismételten bejelentették a hatóságoknak, másrészt nem is igazán egyetem, hiszen ez az intézet "nem kreált doktorokat".

Mi lehet hát a helyzet? Egyetem vagy tanárképzõ? A doktori fokozat odaítélésének jogától eltekintve úgy tûnik, hogy - a fellelt, elsõ félévre vonatkozó tanrend alapján - valójában egyetemi szintû oktatás folyt ott. Ehhez túlnyomórészt kiválóan képzett professzorok álltak rendelkezésre - ez a dokumentált "választék" mellett garancia a magas színvonalra. További bizonyíték erre, hogy 1922-ben miniszteri határozat született: Az összes hazai tudományegyetemen fogadják el teljes értékû féléveknek az itt hallgatott szemesztereket.


A vallás- és közoktatásügyi miniszter a következõ indoklást fûzte a rendelethez: "Mivel a Kolozsvári Református Theológiai Fakultás Tanárképzõ Intézete az egyetemnek a románok által annak idején történt elvétele után, éppen a magyar tanárképzés folytonosságának biztosítása érdekében szerveztetett, és e minõségben is csupán az 1920/21. tanévben mûködhetett, mind továbbá ebben a Tanárképzõ Intézetben az oktatást a Ferencz József Tudományegyetem még Erdélyben tartózkodó tanárai látták el; az egyenlõ eljárás biztosítása érdekében elrendelem, hogy nevezett tanárképzõ intézetben hallgatott tanulmányi félévek a pályavégzettség szempontjából az összes hazai tudományegyetemen szabályszerû egyetemi rendes féléveknek beszámíttassanak."21

E határozat gyakorlati megvalósulásának illusztrálására hadd mutassunk be egy másik dokumentumot:

1922 októberében a szegedi egyetem bölcsészettudományi karán "summa cum laude" eredménnyel tette le a doktori szigorlatát az egyetem egyik volt hallgatója, Kati Erzsébet. A vizsgát hivatalos kérelemnek kellett megelõznie, s ehhez a folyamodó benyújtotta egyetemi leckekönyvét is. (Az okmány ma is megtalálható a bölcsészettudományi kar irataival együtt a Csongrád megyei Levéltárban.22

Ez a leckekönyv a gyakorlati bizonyítéka annak, hogy az oktatás folyamatossága ezekben a nehéz idõkben is megvalósult. Gazdája az 1917/18-as tanévben kezdte meg tanulmányait - Kolozsvárott. Egy évig a Tanárképzõben hallgatta az elõadásokat, majd 1921 õszén õ is követte az egyetemet Szegedre. A Tanárképzõben eltöltött év alatt olyan tanárok tanították, mint Bartók György, Erdélyi László és Márki Sándor. Az itt folyó oktatás magas színvonalát bizonyítja az a tény is, hogy Kati Erzsébet egyetemi tanulmányait mindvégig kiváló eredménnyel végezte, sõt doktori diplomára is szert tett.


Az 1920/21-es tanévben az a sajátságos helyzet alakult ki, hogy egy egyetem tanárai egy idõben két különbözõ városban végezték oktató és tudományos munkájukat.






1 Lásd: Erdély magyar egyeteme. Athenaeum, Bp., 1941. 159-160. o.
2 Vö.: Erdély története. Akadémiai Kiadó, Bp. 1986. III. kötet, 1745. o. A katonai, gazdasági és társadalmi helyzetrõl értekezik Raffay Ernõ: Erdély 1918-1919-ben c. mûve. Magvetõ Kiadó, Bp., 1987.
3 Schneller István 1920. május 18-án kelt levele Kolosváry Bálinthoz. Csongrád megyei Levéltár, VIII/1. fond 2. doboz XVIII-1919/20.
4 Idézett levél.
5 Schneller levele Kolosváry Bálinthoz. Bp. 1920. aug. 11. Fentebb jelölt fond.
6 Lásd: Erdély magyar egyeteme. 335. o.
7 Lásd: Erdély története. III. kötet. 1720. o.
8 Kolosváry Bálint rektori beszámolója az 1919/20-as tanévrõl. Cs. M. L. VIII/1/2. V-1920/21.
9 Lásd: idézett rektori beszámoló és Márki Sándor: A m. kir. Ferencz József Tudományegyetem története. 1872-1922. Szeged, 1922. 135-138. o.
10 Az erdélyi püspökök kiegészítõ irata a román kultuszminiszterhez. Cs. M. L. VIII/1/2. LXXVI-1919/20.
11 Schneller István memoranduma. Fentebb jelölt fond: 196-1920.
12 Schneller István 1920. augusztus 11-én kelt levele Kolosváry Bálinthoz. LXXXIX-1920/21.
13 Lásd: Márki: i. m. 57-58. o.
14 Idézett rektori beszámoló.
15 Kolosváry Bálint 1920. október 27-én kelt levele Schneller Istvánhoz. Fentebb jelölt fond: VII-1920/21.
16 Rektori átirat, XVI-1920/21.
17 Az Erdélyi Református Egyházkerület Teológiai Fakultása Tanárképzõ Intézetének tanrendje az 1920/21-es tanév elsõ felére. VII-1920/21.
18 Márki Sándor elnöki jelentése az erdélyi ref. egyházkerület theológiai fakultása tanárképzõ intézetének 1920/21. évi mûködésérõl és jövendõ feladatairól. Cs. M. L. VIII/5. 7. doboz 271. sz.
19 Vö.: Márki: idézett könyv: 146-147. o.
20 Cs. M. L. VIII/1. fond. 2. doboz. LVIII. IV. melléklet.
21 A határozat másolata - rektori átirat formájában - a Cs. M. L. VIII/9. fondjában található. Dátuma: Szeged, 1922. febr. 22. Kiemelés a szerzõtõl.
22 Cs. M. L. VIII/5. fond. 7. doboz. 130-1922/23.

Megjelent a Magyar Pedagógia 1987. évi 4. számában.