3.1. A nem verbális kommunikáció jellegzetességei a tanári munkában I.

Célkitűzés

• A lecke célja, hogy megismertesse a hallgatóval nem verbális kommunikáció jellegzetességeit,
• hogy bemutassa a nonverbális kommunikáció alapfogalmait, céljait és dimenzióit.

Követelmények

• A hallgató ismerje a nem verbális kommunikáció jellegzetességeit.
• Legyen tisztában a nonverbális kommunikáció alapfogalmaival.
• Tudja megnevezni céljait és dimenzióit.

Tanulási idő: kb. 45 perc

A direkt közlések fő eszköze a beszéd és az írás, míg az indirekt közlések zömében a nonverbális csatornákon történnek. A nem verbális kommunikációnak fontos szerepe van az Argyle és Delon (1965) nevével fémjelzett intimitás-egyensúly hipotézisben is. Ez a hipotézis a minden egyes emberi kapcsolatra jellemző intimitásszintre vonatkozik. Természetesen a különböző kapcsolatok különböző intimitásszinttel, a felek különböző mértékben szoros kapcsolatával jellemezhetőek. Az, hogy egy kapcsolat az intimitás milyen fokán áll a nem verbális kommunikációban tükröződik elsősorban. Például a szemkontaktus felvételében, érintésben, mimikában, stb. Ha a kapcsolat jellege nem változik, de valami külső ok miatt valamelyik csatornában szorosabb intimitás fejeződik ki, mint amilyen az valójában, akkor a többi csatorna segítségével ezt csökkenteni igyekszünk. (Forgas, 1989; Hatvani - Varga - Taskó, 2001) Ez az elmélet magyarázza például, hogy miért van az, hogy az emberek egy zsúfolt liftben igyekszenek elkerülni egymás tekintetét. Hiszen olyan közel állnak egymáshoz, amennyire közel csak a legközelebbi szeretteikkel szoktak, így elkerülik egymás tekintetét, hogy ezzel is egymás közti távolságot fejezzenek ki.

A tanári munkában különösen fontos a verbális és a nem verbális kommunikáció összhangja kongruenciája. Amennyiben ez nem valósul meg, a pedagógus elveszít(het)i a hitelességét.

A nem verbális kommunikáció eszközei:

• Ismétlés: egyszerűen követi a verbális közlést a nem verbális jelzés.
• Ellentételezés, ellentmondás: a verbális és nem verbális közléscsatornákból ellentétes üzenetet kap a befogadó.
• Kiegészítés: elmélyíteni vagy módosítani lehet a közlendőt.
• Helyettesítés: a verbális közlést teljes egészében felváltja a nem verbális közlés.
• Nyomatékosítás: az érzelmeket és indulatokat illusztráljuk, hangsúlyozzuk.
• Szabályozás: felek között nem verbális visszacsatolások történnek, amelyek a helyzethez alkalmazkodva történő jelzések sokasága. Szabályozhatjuk a személyek közötti beszélés-hallgatás arányát. A szabályzók olyan nem verbális aktusok, amelyek az interakciók résztvevői közötti beszéd-hallgatás váltakozó természetét tartják fenn. A szabályzók hozzák a tudomására a beszélőnek, hogy beszéljen-e vagy sem. (Forgó, 2001)

3.1.1. Az emberi kommunikáció nem verbális dimenzió I.

Knapp (1972) osztályokba sorolta a nem verbális kommunikációs formákat:

1. testmozgás vagy kinezikus viselkedés,
2. testi jellemzők,
3. érintkezési viselkedés,
4. paranyelv (a nem verbális vokális jelzések),
5. készítmények,
6. környezeti tényezők,
7. proxemika (a távolságtartás),
8. kronemika (időviszony).

Vegyük sorra, mi jellemzi a nem verbális kommunikáció különböző csatornáit!

Testmozgás vagy kinezikus viselkedés

Ebbe a csoportba tartoznak a gesztusok, a fej, a kéz, és a lábmozdulatai, az arckifejezés, a szem és a tekintet megnyilvánulásai, valamint a testtartás. (Forgó, 2001)

a) A gesztusok

Általában fejünk, kezeink és karjaink mozgását, illetve e mozgások jelentéstartalmát értjük rajta. A gesztuskommunikáció a nem verbális kommunikációnak a legkidolgozottabb jelzésrendszere. A gesztusok lehetnek szándéktalanok, bár ezeket viszonylag könnyű szándékosan kontrollálni. Igen sok tudatos gesztus egyezményes jelnek számít, mint például az integetés, a bólogatás, fejrázás.

A gesztusok segítségével lehet szabályozni a kommunikációs folyamatot, gesztusok segítségével kérhetjük a partnerünket gyorsításra vagy lassításra, kifejezhetjük, ha a kommunikáció folyamatában zavar támad. A szándékolatlan, kontrollálatlan gesztusok, mint például a kézremegés, kifejezhetnek belső feszültségeket, izgalmakat, érzelmeket. Vannak szándéktalan gesztusok, amelyek szimbolikus jelentésűek, ilyen például a gyűrűvel játszadozás. (Forgas, 1989, Buda,1988, Hatvani - Varga - Taskó, 2001)

A fej gesztusai általában jól elkülöníthető, világosan értelmezhető jelek. A fejtartás változatai: az egyenes tartás mérsékelt figyelemre, érdeklődésre, a feltartott fej az önbizalom, a büszkeség, rosszabb esetben a fennhéjázás, gőg kifejezője. A leszegett fej ugyanakkor kritikus, elutasító, olykor ellenséges, míg az enyhén félrehajtott vagy félrebillentett fej egyértelműen érdeklődést mutat.

A kéz- és karmozdulatok számtalan variációja segít a közlés megerősítésében, és önálló kommunikációra is alkalmas. Egy részük nemzetközileg is ismert, más részük kultúrafüggő. Jól közvetíti a közlő és befogadó feszültségét egyaránt. A kéz gesztusaival cselekvéseket, gondolatokat egyaránt kifejezhetünk.

A felfelé mutató mutatóujj kritikus, nem tetsző magatartást jelez. A fel-lesétáló tanár, aki karját hátul úgy fonja össze, hogy csuklóját megmarkolja, a fölényt, a felsőbbséget mutatja.

Az arcon játszó kéz, állsimogatás az együttgondolkodás jele lehet. Figyelemmel hallgatja a tanár a feleletet.

Egyedi megoldás lehet, ha egy okos gondolatnál összecsapja a tanár a kezét: Ez az, jól van! Vagy az alakuló, jó okfejtésnél dörzsöli a tenyerét, és szinte alig tudja kivárni az új gondolatot.

Az alkar és a felkar, a váll és a könyök tartása az etikettben kap fontos szerepet. A karokkal történő gesztusokat vizsgálva megállapították, hogy az előadást összefont karral hallgatók tudásszintje alacsonyabb volt, mint a fesztelenül ülőké. A két kar összefonása bezárkózást, bizalmatlanságot, tanácstalanságot, megbújási szándékot sejtet. Amennyiben ez feszesen történik, úgy ez önmagát fékező magatartást tükröz.

3.1.1. kép (Forrás: http://www.elternwissen.com/fileadmin/content/magazin/schule-und-eltern/Elternabend-und-Lehrergespraeche/Elternsprechtag.jpg)

A verbális kommunikációt, az előadói, tanári beszédet, magyarázatot kísérő gesztusoknak két funkciójuk van: a magyarázó és az illusztráló.

A pedagógus a kommunikációs helyzettől függően áll, vagy, ül, vagy járkál. E téren is a végletek jelentenek problémát. Az előadó, foglalkozásvezető testtartása ne legyen túl feszes, kerüljük az ún. ketrecmozgást; a padok előtt vad oroszlán módjára történő járkálást, de az elefántra emlékeztető oda-vissza lépkedés is zavaró lehet. Ugyanakkor az is ingerszegény, ha egy helyen állunk. Legyünk változó pontjai a csoportnak előadás közben.

A leggyakoribb tanári testtartás, ha hátrateszi vagy zsebre dugja a kezét. Ha a hüvelykujj kiáll a zsebből, hozzá a tanár hintázik a lábán, feszültséget, félelmet kelthet. A felelővel szemben álló, csípőre tett kezű tanár szintén fölényeskedést fejez ki.

Fontos, hogy a tanár soha ne üljön fel az asztalra.

3.1.2. kép (Forrás: http://calvinblanco.com/bad-teacher-2-confirmed-by-sony-but-cameron-diaz-is-unsure-whether-to-sign-on-or-not/)

Ne támaszkodjon két tenyerével a tanári asztalra előredőlve, mivel ez az agresszió és a „felsőbbrendűség” jele.

3.1.3. kép (Forrás: http://www.moviepilot.de/serie/der-lehrer--2/bilder/10906531)

Hagyományos, frontális óravezetésnél mindenképpen a tanár a központi személy, az osztályteremben való elhelyezkedése is ezt erősíti. Akár a középütt elhelyezett asztalnál áll, akár sétál a padok között, a testbeszéd minden eleme a tanári tekintélyt hangsúlyozza.

Munkáltató jellegű óra esetén, csoportmunkánál, projektfeladatnál egészen más a helyzet. Mivel itt a tanuló áll a központban, teljes énjével részt vesz a munkában, a tanárnak – mozgásával is kifejezve – háttérben kell maradnia, csak segítő funkciója van. Ha a feladat megkívánja, a bútorokat is átrendezik. A tanár és a diák mozgása felszabadult az adott tevékenységnek megfelelően. (Szecsei - Tóth, 2005)

3.1.4. kép (Forrás: Pease, B. – Pease, A., 2008.)

b) Az arckifejezések (a mimika, a mosoly, homlokráncolás, orrcimpatágulás)

A mimika, másképpen arcjáték, érzelmek tükre. Az öröm, a szomorúság, a félelem, a harag, a düh, az indulat, az undor, unalom, érdeklődés, együttérzés, sajnálkozás verbális közlés nélkül is kiolvasható az arcokból. A csecsemő mosolyából arra következtetek, hogy a mimika nagyrészt öröklött. Kutatók megvizsgálták, hogy mely érzelmeket ismernek fel eltérő kultúrájú népek. A mimikát az aktuálisan átélt, tudatosan vagy spontán ránk törő érzelmeink, indulataink vezérlik. A tipikus arcjátékokat jellemezhetjük aszerint, hogy dominánsan milyenérzelmeket tükröznek.

A kutatók az alapérzelmekre vezetik vissza az összes érzelmet. (Forgó, 2001) Ezeknek a kifejezése és felismerése kultúrától független, biológiailag meghatározottak. Általában legalább négy, de gyakran hét-nyolc alapérzelmet különböztetnek meg: például öröm, szomorúság, harag, félelem, meglepetés, undor, megvetés, szégyen. Darwin hat alapérzelmet különített el.

3.1.5. kép (Forrás: Forgó, 2011.)

Ugyanakkor mégis nehéz megítélni a másik ember érzelmi állapotát. Ennek több oka is lehet. Az egyik ok az, hogy az emberek általában egyszerre több érzelmet, összetetten élnek át, és ezeket nehezebb felismerni. Másrészt vannak olyan kifejezések, egyezményes jelek, amelyek az adott kultúrára jellemzőek, és ezek is befolyásolják az arckifejezést, harmadrészt, bár az arckifejezések gyakran szándéktalanok, de azért bizonyos szintig képesek vagyunk tudatosan befolyásolni, kontrollálni őket. (Forgas, 1989; Buda, 2002; Hatvani - Varga - Taskó, 2001)

Abban, hogy valaki mennyire képes a mimikáját kontrollálni, és hogy mennyire képes a mimikai információ felismerésére és értelmezésére jelentős egyéni különbségek lehetnek, és jelentős különbségek vannak a különböző kultúrák között abban a tekintetben is, hogy mikor, milyen helyzetben, milyen érzelmet és milyen szinten szabd, vagy illik kifejezni.

A partner viselkedésére, közléseire elsősorban mimikával reagálunk. Némelyik arckifejezés jelentése azonos kultúrán belül egyértelmű. Jó hatású a pedagógus élénk mimikája. Nagy része céltudatosan is alakítható. (Zrinszky, 2002)

c) A tekintet

A tekintetnek mindig kitüntetett szerepe volt a nem verbális kommunikációban. A tekintet kommunikatív szerepe már a magasabb rendű állatoknál is megjelenik, történeti szempontból pedig közismert, hogy bizonyos kultúrák szabályozzák, kinek kire van joga ránézni. Általában a tekintélyesebb, nagyobb társadalmi ranggal rendelkező személy veheti csak fel az alacsonyabb rangúval a szemkontaktust.

A közvetlen emberi kommunikációban a hosszan kitartott szemkontaktus intimitást, bevonódást, de dominanciára törekvést, agressziót is kifejezhet. Ha valaki lesüti a szemét, az jelenthet behódolást, de szégyenkezést is. A félrenézés az érdeklődéshiány, az érdektelenség, közöny kifejezője lehet. A tekintetnek szerepe lehet a társas érintkezés kezdeményezésében is: ha valakire rátekintünk és az visszanéz, az azt jelzi számunkra, hogy ő is kész a kapcsolatfelvételére. (Forgas, 1989; Buda, 2003; Csepeli, 1997; Hatvani - Varga - Taskó, 2001)

A nézés, tekintés a pedagógiai kommunikáció szempontjából a visszacsatolás egyik fontos jelzése. A tekintet jelentéshordozó:

• szem odafordítása és elfordítása, pl. „Nézz a szemébe annak, akivel beszélsz!”
• a pillantások hossza, pl. érdeklődés = hosszú; elhallgatás, szorongás = rövid ideig tart a pillantás, „elkapja a tekintetét”;
• a szem behunyva tartása, pl. magasabb rendűség, hazugság esetén;
• hol, mely tanítványon pihen meg a tanár tekintete, pl. azon a diákon, aki figyel rá;
• a tekintet élessége, pl. gyűlölet esetén „szikrázik” a szeme;
• meleg/hideg tekintet;
• érdeklődés: tágak a pupillák, a tekintet sokáig időzik a beszélőn, /közömbösség: a „semmibe néz” a tekintet;
• távolságtartás: a tekintet a hallgató szeme és homloka körül területre irányul;
• bizalom: a szemünk mosolyog, arcizmaink lazák, a tekintet az arcon, a szemek alatti területen pásztáz, a szemkontaktus nem túl gyakori, de ne kerüljük;
• elfogadás: ugyanaz, mint a bizalom jelei /elutasító nézés: kissé összeszűkült szemek, a tekintet „szúrós” is lehet és általában lefelé irányul.

A szorongó előadónak/tanárnak a szakemberek az alábbi tanácsokat ajánlják:

• Mielőtt megszólal, lassan jártassa körbe a tekintetét és a résztvevők viszontpillantásai révén létesítsen személyes kapcsolatot mindenkivel.
• Pillantásának iránya balról jobbra legyen (kultúránk nézési-olvasási irányának megfelelően).
• Rövid idejű szemkontaktust valósítson meg a tanulókkal csupán.
• Keressen egy pozitívan reagáló tanulót, akinek helyeslése megnyugtató, de ezt mérsékelten vegye igénybe.
• Ne csak a terem egyik felén ülőket pásztázza tekintetével. Ezt féloldalasságnak is szokás nevezni. A másik oldalon ülők egy idő után úgy érzik, hogy a tanár kirekeszti őket a munkából. (Szecsei - Tóth, 2005)

Soha ne felejtsük el, hogy a testbeszéd egyszerre több csatornán folyik, nehéz kiválasztani egyet ezek közül. Általában a helyes értelmezéshez az összes csatorna egyidejű megfigyelése és értékelése szükséges.