3.2. A nem verbális kommunikáció jellegzetességei a tanári munkában II.

Célkitűzés

• A lecke célja, hogy a megismertesse a hallgatókkal a testi jellemzők és az érintkezési viselkedés jelentőségét a tanári munkában,
• hogy rámutasson a paranyelv és a kulturális szignálok tanári kommunikációban is kiaknázható támogató hatására.

Követelmények

• A hallgató ismerje a testi jellemzők és a taktilis kommunikáció jelentőségét.
• Legyen tudatában a paranyelv és a kulturális szignálok tanári kommunikációban is kiaknázható hatásának.
• Tudja megnevezni és jellemezni a készítményeket, mint kulturális szignálokat.

Tanulási idő: kb. 45 perc

Az alábbi leckében folytatjuk az emberi kommunikáció nem verbális dimenzióinak tárgyalását.

3.2.1. Az emberi kommunikáció nem verbális dimenzió II.

Először a testi jellemzők jelentőségét vizsgáljuk a tanári munka vonatkozásában.

A testi jellemzők

A fizikum, a testalkat, a megjelenés, a test- és leheletszagok, a testmagasság és a súly, a haj színe és bőr alkotják a testi jellemzők körét. Ezeknek közös vonása, hogy az interakció során a fellépéskor az első benyomás ezek alapján alakul ki rólunk. (Forgó, 2001)

a) A fizikum (testalkat)

A szépségipar, a fitness klubok előretörésével a testalkat fontosságát hangsúlyozni nem szükséges. A tornyosuló vagy elesett test látványa egész más érzést vált ki a gyermekekből. Az erős testalkat sugallhat védelmet és agressziót is, lásd a testőrszolgálatosok fizikumát.

b) A megjelenés

A megjelenést szokták külső csomagolásnak is nevezni. Kutatók szerint az első benyomások meghatározóak, és ezeket a találkozás első tíz másodpercében alakítjuk ki magunkról a felmérő pillantás során, amely általában a fejtetőnél kezdődik, majd S alakban végigmegy az egész testen. Ez a tíz másodperc dönti el – véli Horton Bettman –, hogy a másik elfogad-e minket vagy elutasít. Az erre vonatkozó üzeneteket ugyanis már a külsőnk, a testtartásunk, az arcunk, a tekintetünk közvetítette.

c) A test- és leheletszagok

A test és leheletszagok a másik ember számára a szaglás ingerei, légnemű, páraszerű kémiai anyagok. Az ember a gyenge szaglású lények közé tartozik. Az európai kultúrában a szaglás már nem tölt be olyan fontos tájékoztató szerepet, mint például egyes afrikai törzseknél, de újabb feltételezések szerint a társas kapcsolatokban igen meghatározó szerepe van. A szagingerek – egyes kutatók és az illatszergyártók szerint – két ember találkozásakor nem mindig tudatosulnak, de a viselkedést alapvetően befolyásolják. Szorosan kapcsolatba hozható az ember térközszabályozásával. Az arabok sokkal közelebbről beszélnek egymással, mint az európai népek. Ennek oka az, hogy a szagjelzéseket is feldolgozzák.

d) A testmagasság

A testmagasság és súly is beszél rólunk. Különösen fiatalkorban jelentkezik a külső társadalmi érintkezésben, a partnerkeresés, vonzerő szempontjából. Az ember felnőtt korára kialakít magáról egy testsémát, azaz határozott elképzelése van saját testét illetően. Az életkor előrehaladtával bekövetkező változások hatására a testalkat általi kommunikáció háttérbe szorul.

Érdemes megjegyezni a testalkat kommunikációja kapcsán, hogy alkatunk helyettünk is beszél. Meg kell barátkoznunk az alkatunkkal, és tenni kell azért, hogy a meglévő alkatból a lehető legoptimálisabbat hozzuk ki.

Az érintkezéses viselkedés, a taktilis kommunikáció

E körbe tartozik a simogatás, ütés, üdvözlés és búcsúzás, kézbentartás, mások mozdulatainak az irányítása és a szexuális indíttatású közlések. (Forgó, 2001) Közös vonásuk, hogy azonnaliak és múlékonyak. Jellemzőjük a kölcsönösség is, mely alatt az értendő, hogy amit megérintünk, az is megérint bennünket. Az érintések mindig érzelmi reakciókat váltanak ki.

Az, hogy kit, ki és mikor érinthet meg, nagymértékben kulturálisan szabályozott. Az európai kultúrában talán a kéz a „legnyilvánosabb” testrészünk, viszonylag idegen emberek is nyugodtan megérinthetik a másik kezét, ráadásul nagy nyilvánosság előtt is. Az arc már intimebb zóna, közeli barátaink, hozzátartozóink érinthetik meg, még mindig nyilvánosan is.

A másik ember megérintése kifejezhet intimitást, szoros emberi kapcsolatot, de dominanciát, fölényre törekvést is. Gondoljunk arra, hogy a magasabb társadalmi státuszú emberek megérinthetik olyan testrészét is az alacsonyabb státuszúaknak, amit ők fordított esetben nem engedhetnek meg maguknak. Például egy tanár vállon veregetheti tanítványait, fordítva ez már nehezen lenne elképzelhető. (Csepeli, 1997; Buda, 2002)

A simogatás-dörzsölés, a kézbentartás, mások mozdulatainak irányítása, üdvözlés, búcsúzás, mind az ember természetes testi igénye, míg az ütés az élet velejárója. Pedagógiai, humanisztikai oldalról nézve elfogadhatatlan. Kommunikatív szempontból az interakció vége. Ugyanakkor a más gyermekének érintése mint zaklatás napjaink szülői félelme, szintén foglalkoztatja a pedagógusokat.

A paranyelv – a vokális csatorna

Gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor nem a szöveg által hordozott mondanivaló, hanem az azt kísérő hangnem, a hanghordozás vagy a hangsúlyozás fejezi ki a lényeget.

Amit mondunk, azt szóbeli üzenetnek nevezik, ahogyan mondjuk, az a paralingvisztikai üzenet része. Egyfajta burokként fogható fel, amely a mondanivalónkat mintegy becsomagolja. (Forgó, 2001)

A beszélgetésben a szóbeli tartalom csak kis részét képviseli a teljes üzenetnek. Kutatók kimutatták, hogy egyes érzelmeket, pl. haragot, szomorúságot, félelmet, könnyebb volt felismerni hang alapján, mint másokat, pl. a szerelmet, a féltékenységet és a tisztességet. A hang tehát hatékonyan jelzi az izgalmat, szorongást. Sok helyen alkalmazzák ezt a tényt hazugság, csalás leleplezéséhez.

A beszéd minden vokális kísérőjelensége hozzájárul a szó szerinti mondanivaló megerősítéséhez vagy éppen átértelmezéséhez, vagyis a jelentéstartalom kiszélesítéséhez. A vokális eszközök tudatos alkalmazása – az úgynevezett váltások vagy modulációk – érthetőbbé, befogadhatóbbá, színesebbé és érdekesebbé teszik verbális kommunikációnkat.

A paranyelvet a következő alkotóelemek alkotják:

• A hangtulajdonságok körébe tartozik a hangmagasság terjedelme, kontrollja, ritmus, beszédtempó, hangképzés, rezonancia, hangrés és az ajak kontrollja.
• A hangkiadás tulajdonságai körébe tartoznak a hangbéli jellemzők. Ezek közé pedig a nevetés, a sírás, a sóhajtás, az ásítás, a böfögés, a nyelés, a nehéz be- vagy kilégzés, a köhögés, a torokköszörülés, a csuklás, a nyögés, a nyöszörgés, a nyafogás, az ordítás, a suttogás, a tüsszentés, a horkolás, stb. tartozik.
• A hangbéli módosítók közé tartozik az intenzitás (túl hangos vagy halk), hangmagasság (túl magas vagy mély) és a kiterjedés (igen elnyújtott vagy elkapkodott). A hangbéli különállók az „aha”, a „hm”, az „öö...öö”, az „eh” és változataik. A vokális jelek csoportját a hangsúly, hanglejtés, beszédtempó, ritmus, szünet, junktúra, hangerő, hangszín alkotják.

Ugyanazt a szöveget el lehet mondani hivatalos vagy baráti hangnemben, keményen, felemelt hangon vagy megértően, lágy tónusban.

A kulturális szabályozást mutatja, hogy még ha nem is halljuk a szavakat, akkor is megtudjuk mondani, hogy politikai szónoklatot, szavalatot, vagy éppen hirdetést hallunk a rádióban.

Ugyanakkor a vokális csatorna belső feszültséget, izgalmat, érzelmeket is kifejezhet. Jelzi a beszélő belső feszültségének megváltozását, vagy ha valami miatt figyelme elterelődik, kizökken az előre eltervezett mederből. Jól tükröződik általa az egyén pszichés állapota, jellegzetes például a depressziós betegek vontatott, monoton beszéde. (Forgas, 1989; Buda, 2002; Hatvani - Varga - Taskó, 2001)

Az akusztikailag is hajlékony adekvátan módosuló beszéd megkönnyíti a tanulók figyelmének fenntartását, segíti a mondanivaló pontos megértését. (Zrinszky, 2002)

A készítmények mint kulturális szignálok

A kulturális szignálok (például a ruházat, a hajviselet, a különböző kitüntetések, rangjelzések, testdíszítő elemek stb.) szerepe különösen a merev szerkezetű régebbi társadalmakban volt fontos. A feudális viszonyok között például ruharendeletek szabályozták, hogy a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó személyek milyen ruhát viselhetnek. (Hatvani - Varga - Taskó, 2001)

A kulturális szignálok jelezhetik azt is, hogy a személy hogyan akar az interakcióba belépni, mit vár el a másik féltől. A kulturális szignálok az identitást és egyben az identitás keresését is kifejezheti különösen serdülők, fiatalok esetében. (Buda, 2002)

Tudatában kell tehát lennünk annak, hogy a rosszul megválasztott „szignálok” nem támogatják hatékonyan kommunikációs tevékenységünket, sőt egyes esetekben egyenesen megakadályozzák a megfelelő kommunikációs kapcsolat kiépítését, létrejöttét.