5.3. Változások a tanár-diák kommunikációban a technikai fejlődés hatására

Célkitűzés

• A lecke célja, hogy a hallgatók megismerjék azokat a tanár-diák, diák-tanár kommunikációban tapasztalható változásokat, melyeknek a hátterében a technikai fejlődés személyiségformáló hatásai állnak.

Követelmények

• A hallgató ismerje azokat az intézményes nevelés előtt álló kihívásokat, melyeket az informatikai forradalom eredményezett a digitális bennszülöttek megjelenésével.
• Legyen tisztában a tanár megváltozott szerepével és az ebből fakadó kommunikációs elvárásokkal.
• Tudja megnevezni és jellemezni tudja az offline és online tanulás közötti különbséget, illetve az elektronikus tanulási környezetek sajátosan új ismeretszerzési forrásait; az interaktív és a nem interaktív elektronikus tananyagok előnyeit és hátrányait.

Tanulási idő: kb. 45 perc

Az információs társadalomban az informatikai forradalom kihívást jelent az iskolák számára, mert folyamatosan alakítják a tanulás és tanítás szervezeti és intézményi kereteit. A tudás jellege is megváltozik: multimediálissá és gyakorlatiassá lesz. Egyre inkább előtérbe kerül a „virtuális kommunikáció”. (Buda, 2003) A nyomtatott írás lassan elveszti vezető helyét a kommunikációs médiumok között, a virtuális tanulás lesz a mindennapos, bár a személyes kommunikáció továbbra sem mellőzhető. (Nyíri, 2009)

5.3.1. kép (Forrás: https://prfactory.wordpress.com/2011/02/07/conspect-computer-mediated-communication/)

A tanulók egy új nemzedéke nő fel az új technológiák használatával (számítógép, videojáték, zenelejátszó, digitális kamera, mobiltelefon stb.). A diákok szinte állandó jelleggel megtalálhatóak az Interneten, különböző közösségi oldalakon. Közösségi portálokon keresztül kommunikálnak; e-mailben és SMS-ben értekeznek egymással. Az internetes kommunikáció és az angol nyelv hatása egyértelműen megnyilvánul a fiatalok mindennapos szóbeli társalgásában. (Keszy - Harmath, 2013)

A célratörő, gyors kommunikációhoz szoknak hozzá, és mindez életük természetes részét képezi. A mai tanulók másképp dolgozzák fel az információkat. A digitális nyelvet anyanyelvi szinten beszélik. Marc Prensky (2001) nevezte először ezt az új generációt „digitális bennszülötteknek”. A nem digitális világban felnevelkedettek a „digitális bevándorlók” elnevezést kapták. (Buda, 2013)

Az oktatásban problémát okozhat, hogy a mai diákok, a bennszülött generációk a felgyorsult világ által olyan készségeket sajátítanak el, amit bevándorló tanáraik nem értékelnek. A digitális bennszülöttek számára a bevándorló tanáruk olyan módszerekkel tanít, amelyek nem keltik fel a tanulók érdeklődését. Ezért a „digitális bevándorló” pedagógusnak kell alkalmazkodnia a diákok kommunikációs sajátosságaihoz. A pedagógusok saját eszköztárukat teljes egészében alkalmassá kell, hogy tegyék a bennszülött generáció nyelvezetéhez. Szükséges a mentális váltás, a régi tartalmakat másképpen kell tanítaniuk. (Radó, 2010)

A technikai fejlődés eredményeképpen megváltoztak a hagyományos tanulási és kommunikációs formák.

Offline tanulásról beszélhetünk például akkor, amikor a tanuló az internetről letöltött tananyagból tanul, a kommunikáció pl. e-mail útján történik.

Ez leggyakrabban weblapok alkalmazásával történik. Ekkor a számítógéppel segített kommunikáció például vitafórumok, csevegő rendszerek által valósul meg.

A virtuális tanulási környezetek létrejötte, az online tanulás lehetővé tette a tanulás közösségi formáit is, ezáltal egy megváltozott, sajátos kommunikációt eredményezett. (Tóth, 2012) Virtuális tanulási környezetben nagyon hatékony lehet a számítógépes kommunikáció (például a tanulócsoportok közti párbeszéd, e-mail, chat), hiszen lehetővé teszi, hogy interaktív kapcsolatba kerüljenek egymással a tanulók, illetve oktatók. (Pentelényi - Tóth, 2006)

A virtuális tanulási környezetek átalakítják a hagyományos tanár-diák kommunikációt. (Pearson - Lord, 2006)

A kommunikáció egyik leggyakoribb eszköze az e-mail. A vita- és online fórumok aszinkron kommunikációs formák, azaz a kommunikatív kapcsolatok térbeli és időbeli távolságokban zajlanak a résztvevők között. A résztvevők üzeneteket küldenek abba a közös térbe, amelyet a kurzus használ. Jól lehet élni a tanulási környezetek online fórum lehetőségeivel, ahol változatos kérdésekről beszélgethetnek a tanárok és a tanulók. A szinkroncsevegő lehetőségeknél a felhasználók valós időben beszélgetnek. Ezek általában szövegalapúak, de lehetnek videó konferenciák is.

5.3.2. kép (Forrás: Saját ábra Tóth, 2006 alapján)

A rendszer középpontjában a tanuló kerül, aki egy- és kétirányú kapcsolatban áll az ismeretszerzés alapvető forrásaival.

A fenti modellben a tanár/facilitátor/mentor feladata, hogy a különböző médiumok, kommunikációs eszközök és módszerek eltérő fejlesztő hatásait a tanulási folyamat eredményességének maximálása érdekében fejlesztő hatásrendszerré rendezze, illetve szervezze. (Tóth, 1996) Az elektronikus alapú kommunikáció moderálásában előtérbe kerül a tanár indirekt irányító funkciója.

A tanár/facilitátor/mentor feladatai közé tartozik a tanulási környezet szervezése, a kommunikációs hatásrendszer újraszabályozása, pontosítása is. E tevékenységben hasznos eszköz lehet a virtuális tanulási környezet által nyújtott vitafórum.

A vitafórum lehetővé teszi, hogy a tanulók:

• személyes kapcsolatot tartsanak fenn a tanárral/mentorral/tutorral,
• együttműködhessenek a végrehajtandó feladatok megoldásában,
• kommentálhassák egymás véleményét,
• kérdéseket fogalmazhassanak meg,
• aktívan részt vehessenek a nyilvános vitákban,
• megoszthassák egymással véleményüket, tapasztalatukat.

A tanárok és diákok közötti digitális diskurzusok megjelennek a közösségi oldalakon is. Ezek lehetőségeit érdemes kihasználni az anyanyelvi kompetencia fejlesztésére is. (Keszy - Harmath, 2013)

Az elektronikus tanulási környezetek sajátosan új ismeretszerzési forrásai az interaktív és a nem interaktív elektronikus oktatási anyagok, amelyek az írásbeli kommunikáció szempontjából sajátosak. A „hagyományos” tankönyvekkel kapcsolatos kutatások rámutattak az írásbeli kommunikáció számos hiányosságára. Például: „a tankönyvekről nem mondható el kifejezetten, hogy fejlesztenék a diákok induktív gondolkodását” (Sinka, 2000, 607.), emiatt a tankönyveknek tudatosabban kellene törekedniük a gondolkodás fejlesztésére. Ez fokozottan érvényes az elektronikus tananyagokra, hiszen ezeknek amellett, hogy lehetővé kell tenniük az önálló tanulást, a megváltozott tanár-diák kommunikáció miatt hangsúlyos szerepet kapnak a gondolkodás fejlesztésében, az információk elsajátításában.